Központi hírek

ISZ Természetjárók – Pokol-bérc túra

A KMKSZ ISZ Beregszászi Alapszervezete augusztus 26-án gyalogtúrát szervezett Horváth Zoltán, a KMKSZ ISZ gazdasági titkára, a Beregszászi Alapszervezet elnöke vezetésével. Ezúttal a Pokolbérc hegycsúcs megmászása volt a cél.

pokolberc1

Az Uzsoki- és a Vereckei-hágó által határolt Beregi-Határkárpátok legmagasabb része a gerincből kiemelkedő Pokolbérc, ukrán nevén „Pikuj” hegycsúcs (1408 m). Alatta fekszik Beregsziklás, Alsóvereckétől északnyugatra, Szarvasháza északi szomszédjában fekvő település, ahonnan a túra indult.

Tizennégy fiatal vállalkozott erre a kihívásra, s ha olykor nagy nehézségek árán is, de mindannyian feljutottak a csúcsra.

Jómagam is részt vettem az eseményen, így személyes élményként megjegyezném, hogy a felfelé vezető úton voltak a legkritikusabb pillanatok, amikor az ember fia/lánya azt érzi, hogy itt a vég. Nem túlzok! Volt jó néhány ilyen pillanat. Ennek ellenére hatalmas élmény „meghódítani” egy ilyen hegycsúcsot.

Mindannyiunk számára inspiráló volt a túra vezetőjének lelkesedése és elszántsága. Mindenképp említést érdemel csapatunk még két kiemelkedő tagja, Balázs Gyula és Gyöngyössy Tibor, az Ungvári Alapszervezet tagjai, akik szintén gyakorlott hegymászók, s nehéz pillanatainkban ők azok, akik tartották bennünk a lelket.

Csodálatos megtapasztalás, hogy odafönn, illetve a fölfelé vezető úton nincs széthúzás, nincs békétlenség vagy megkülönböztetés, hanem egymást segítő kezekkel, emberekkel találkozunk. Maximális összhang és empátia nyilvánul meg ilyenkor.

Amikor felértünk a csúcsra, hálát adva sikeres megérkezésünkért, elénekeltük a Magyar, illetve a Székely Himnuszt. Megható percek… Majd egy hosszabb pihenő után elindultunk vissza Beregsziklásra.

pokolberc2

A lefelé vezető út szintén igényelt némi koncentrációt, ugyanis, ha az ember véletlenül megcsúszik és elindul lefelé gurulni, csak a Magasságos állítja meg, vagy épp egy fa az erdőben. 🙂 Ugyanúgy egymást segítve, kézen fogva, pihenőkkel másfél óra alatt leértünk.
Csapatunk nagyon vegyes, nem csak beregszászi lakosokból állt. Nagyon fegyelmezett és együttműködő volt mindenki, amit ezúton is megköszönünk nekik.

„…És a dalnak a megszokott- simának
Ott a magasban örvénylése támad,
Soha nem hallott felséges zengése,
Könnyes és rettenetes üdesége:
“Isten, áldd meg a magyart!”
Nekünk csak ott szabad,
Ahol a zerge jár,
Ahol a szél szalad,
Ahol a sziklafalnak füle nincs,
S a kimondott szó kőbehantolt kincs…”
/Reményik Sándor/

Szimeonov Barbara

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s