1848. március 15-e a magyar nemzet szabadságvágyának és rendíthetetlen egységének örök szimbóluma. Ma, több mint másfél évszázaddal a pesti események után, a Pilvax kávéház és a Múzeumkert falai között született eszme nemcsak történelem, hanem élő iránytű minden magyar számára, éljen bárhol is a világban.
Amikor a márciusi ifjak megfogalmazták a 12 pontot, az első és legfontosabb mondatuk így hangzott: „Legyen béke, szabadság és egyetértés!” Ez a három szó ma, Kárpátalján talán aktuálisabb és súlyosabb, mint valaha.
A szabadság, mint közös örökség
Március 15-e nem csupán a kokárdákról és az ünnepi beszédekről szól. Arról a bátorságról emlékezünk meg, amellyel dédapáink kiálltak a jogaikért, a nyelvükért és a jövőjükért. 1848 tavasza bebizonyította, hogy a magyar nemzet képes az összefogásra, ha a szabadság a tét. Ez az az örökség, amelyet mi, kárpátaljai magyarok is a szívünkben hordozunk: a hűség a szülőföldhöz és a szabadságunkhoz való ragaszkodás.
Béke és egyetértés a mindennapokban
A 12 pont zárómondata nem véletlenül kezdődik a béke szavával. Számunkra ez ma nem csupán politikai fogalom, hanem a legmélyebb emberi vágyunk. A béke alapozza meg a jövőt, a szabadság adja meg annak méltóságát, az egyetértés pedig azt az erőt, amellyel közösségként talpon maradhatunk.
A KMKSZ hitvallása szerint az egyetértés nem azt jelenti, hogy mindenben ugyanazt gondoljuk, hanem azt, hogy a legfontosabb kérdésekben – mint a megmaradásunk, az oktatásunk és a kultúránk védelme – egy irányba nézünk.
A jelen felelőssége
A szabadságharc hősei, Petőfi Sándor, Széchenyi István vagy Kossuth Lajos példája arra tanít minket, hogy a szabadság nem ajándék, hanem folyamatos munka és felelősségvállalás. Amikor anyanyelvünkön tanulunk, amikor ápoljuk hagyományainkat, vagy amikor segítjük bajba jutott felebarátainkat, mi magunk is a ’48-as eszmék örökösei vagyunk.
„Legyen béke, szabadság és egyetértés!” – hirdessük ezen az ünnepen is, bízva abban, hogy a márciusi szél ereje ma is képes megújítani közösségünket, és hitet adni a holnaphoz.
