Minden év január 22-e kiemelt ünnep a magyarság naptárában. Ezen a napon ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját, fejet hajtva nemzeti identitásunk alapkövei, ezeréves múltunk és páratlan szellemi örökségünk előtt.
Ezen a napon emlékezünk meg arról a történelmi pillanatról, amikor 1823. január 22-én Kölcsey Ferenc letisztázta és véglegesítette nemzeti imánk, a Himnusz kéziratát. Szatmárcsekén, a téli magányban született meg az a költemény, amely azóta is a magyarság közös szívdobbanása. Nem csupán egy vers, nem pusztán egy dallam: a Himnuszban benne rejlik nemzetünk minden küzdelme, fájdalma és a jövőbe vetett megingathatatlan, megtartó hite.
A megmaradásunk záloga
A Magyar Kultúra Napja ugyanakkor többet jelent a Himnusz születésnapjának megünneplésénél. Tisztelgés mindazon értékek előtt, amelyeket íróink, költőink, zeneszerzőink, tudósaink és egyszerű, dolgos őseink hagytak ránk. Tisztelgés a csodálatos, egyedülálló és kifejező magyar anyanyelvünk előtt.
Számunkra, kárpátaljai magyarok számára ennek az ünnepnek különösen mély, mondhatni sorsdöntő üzenete van. Egy kisebbségben élő közösség életében a kultúra nem csupán ünnepi dísz a hétköznapok ruháján, hanem a megmaradás legfőbb eszköze és legbiztosabb pajzsa. A szülőföldön való boldogulás, a közösségünk megtartása elképzelhetetlen e gyökerek ápolása nélkül.
Láthatatlan, de elszakíthatatlan kötelék
Nyelvünk, kultúránk és közös örökségünk összeköt bennünket. Ez az a láthatatlan, határokon átívelő háló, amely egyetlen, elválaszthatatlan nemzettestté kovácsolja a Kárpát-medencében és a nagyvilágban élő magyarságot. Bárhol is éljünk, amíg magyarul mesélünk gyermekeinknek, amíg magyarul imádkozunk, és amíg együtt tudjuk énekelni a Himnuszt, addig otthon vagyunk a világban.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) ezen a jeles napon arra hívja fel minden nemzettársunk figyelmét, hogy mindennapjaink nehézségei és kihívásai közepette is merítsünk erőt ebből a kimeríthetetlen forrásból. Ápoljuk, óvjuk és adjuk tovább gyermekeinknek ezt a felbecsülhetetlen kincset! Mert amíg van, aki ismeri nagyjaink verseit, amíg él a kárpátaljai magyar szó, addig van és lesz magyar jövendő is a Kárpátok bércei alatt.
Isten áldja a magyar kultúrát, Isten áldja a magyart!
